Mi van?
Mi van, ha valamit szeretsz csinálni, de még nincs gyakorlatod benne?
Mi van, ha félsz, hogy kinevetnek?
Mi van, ha nem fog sikerülni?
Mégsem számít, hogy félsz.
Nem tudod nem csinálni!
Örömet keresel, sikerélményt !
Én is keresem.
Az igazság az, hogy mégis megpróbálod, mert nem az fáj,
hogy nem sikerül legelőször,
hanem az fáj, hogy meg sem próbálod.
Férjhez mentem. Ez egy jó kezdet, de el lehet rontani,
mi is elrontottuk, én is elrontottam, mert nem tudtuk,
Hogyan kell.
Volt szép ruha, meg vendégsereg. Volt félresikerült leves.
Szóval a szokásos. Aztán jött az egész, tudod, a szokásos! :
a „nem tudok ezzel mit kezdeni” bekezdések.
Elmúlt az első pár év. - Egyre jobb lett.-
Nem, barátom, nem így lett !
Nem lett egyre jobb, rosszabb !
Bár ezt nem akartuk észre venni.
Aztán a szokásos: munkahelyi szerelem.
A szokásos: kifulladt!
Mi van, ha valamit szeretsz csinálni, de még nincs gyakorlatod benne?
Mi van, ha félsz, hogy kinevetnek?
Mi van, ha nem fog sikerülni?
Mégsem számít, hogy félsz.
A férj szeretett, én is szerettem, de nem tudtuk, hogyan kell Szeretni Egymást.
És féltünk, nem fog sikerülni.
Nem titkos a „hogy a francba sikerült nektek?”
Kellett hozzá egy kanapé.
Na, na, nem arra!
Kellett egy kanapé és egy szék egymással szemben.
Kellettek szavak, őszinték és a könnyek. Őszintén.
Az „újra együtt” könnyek.
A titok: szavak és könnyek: a kanapén Is meg a széken Is.
Az igazság az, hogy mégis megpróbálod, mert nem az fáj,
hogy nem sikerül legelőször,
hanem az fáj, hogy meg sem próbálod.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.