„Óriási magyar siker született az Ohio állambeli Columbusban, Szabó Melinda nyert az Arnold Classicon, a világ egyik legnagyobb fitness- és testépítőversenyén.
Szabó február 29-én repült el az Egyesült Államokba, a fitnesz kategória elődöntői másnap, csütörtökön kezdődtek. A magyar sportoló - aki tavaly kiérdemelte a világ legeredményesebb fitneszversenyzője címet - az esélyesek közé tartozott, a 12 fős döntőbe jutott, és nyert is.
Szabó Melinda 21 éves, Budapesten él, a Testnevelési Egyetemen tanul rekreációszervezést. Négyéves kora óta sportol, a ritmikus sportgimnasztika és a szertorna után jött a fitness. Edzői Jávor Annamária és Jávor István, példaképe Béres Alexandra. A hét minden napján edz, átlagosan három órán át fejleszti az állóképességét, és konditermezik, gépeken dolgozik.
A fitneszgyakorlatban 90 másodperc alatt 12 kötelező elemet kell bemutatni, melyek négy csoportra oszlanak: lazasági, gimnasztikai, akrobatikai és erőelemek.
A hozzáértők szerint [1] Szabónak - aki világbajnok juniorként, felnőttként, most Arnold Classic-győztes - az amatőr mezőny már nem kihívás, valószínűleg váltani fog a profik közé, ahol jó menedzseléssel szép jövő előtt áll.”
( Index, 2012. március 4. )
Mindig nagyon tudok örülni az ilyesféle híreknek.
Hisz hírértéke a győzelem, magyar győzelem.
Nekünk embereknek jól áll a győzelem.
Még akkor is, ha olykor nem tudunk vele mit kezdeni vagy nem tudjuk értékelni.
Mi emberek szeretünk győzni és valljuk be őszintén: legjobb a sajátunk!
Ha megkérdezem csak úgy : mit választ? Győzelem vagy vereség?
A győzelmet választjuk. Igaz?
Mi is versenyzők vagyunk, a világ legnagyobb versenyére bizony beneveztünk!
Helyszín: az életünk.
Valójában van valami, ami mindannyiunkban közös.
Beneveztünk az élet csodás versenyére. Itt vagyunk.
Beneveztünk, mert esélyesek vagyunk: saját versenyünk, saját életünk nagy esélyesei mi vagyunk.
Elődöntős benevezéseinket soha nem feledjük.
Megpróbálkozunk külfölddel, házassággal, kapcsolatokkal, diplomával, önéletrajzzal, célokkal, munkával, tanfolyamokkal.
Sokszor vesztettünk és éreztük, nem jutunk tovább.
Aztán kezdjük újra. Minden nap.
Néha azonban tovább jutunk, döntősök leszünk. Néha versenyt is nyerünk.
Mi kell a győzelemhez?
Először is be kell nevezni a versenyre.
Hitet kell tennem saját esélyem mellett.
Csak azé a győzelem, aki hisz benne!
Minden napi edzésre van szükség, ahogy a cikkben is olvastuk.
Minden nap tennem kell magamért, edzettségemért: teszek magamért!
Helyettem senki nem szerezheti meg a győzelmet, melyhez három dolog kell: én, én és én.
Ön, Ön és Ön.
Olvastuk, magyar győztesünk előtt jó menedzseléssel szép jövő áll. Kell a jó menedzsment.
Egyedül nem megy.
Mi sem vagyunk egyedül. Soha nem vagyunk egyedül.
Az ember mindennapi harcaiban van Valaki, aki jól, nagyon jól menedzseli életünk.
Van, akinek Ő az Alkotó, Van, akinek Ő a Nagy Segítő, van akinek Ő a Sors, van akinek Ő a Felsőbb Erő.
Van, akinek Ő a legjobb Igaz Menedzser.
Kérem, ne feledje: van, aki menedzseli az Ön életét és győzelemre viheti minden nap.
Igen, beneveztünk, mert esélyesek vagyunk: saját versenyünk, saját életünk nagy esélyesei mi vagyunk.
Boldog, békés 24 órát kívánok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.