Fogadj el! avagy Fogadd el!
Nem eszi meg a barnarizst! Egyszerűen nem eszi meg. Pedig finom, én csináltam – mondta anyuka.
A fia épp most ment a lábashoz, gondolta benéz a konyhába, meleg ételt keresett és ott volt a sárgás barnarizs. (Anyuka kurkumás-gyömbéres picuri kis fűszerezésével. Ez nem lehet rossz! )
De a fiú nem akarja! Nem akarja, nem szereti.
Anya nem szól semmit, magában dohog : Ilyen nincs!
Pedig van, hisz a fiú már felment szobájába.
Meg kell enni ezt a rohadt rizst, mert egészséges! Nem érted? Egészséges! – gondolta magában anyuka. Arcán lefagyott a cica-hangsúly. Az a bizonyos hangsúly, ahogy állítólag elfogadóan kérlel: Nézd, barnarizst főztem neked, egészséges!
A konyhaasztal nincs megterítve, a székek üresen állnak, pontosan elhelyezve az étkező asztal körül, minden olyan pompás! Még sincs rajta se rizs, nincs körülötte senki.
Mindenről ez a rohadt rizs tehet! – gondolta anyuka cica-hangsúlyú fagyos mosolyával.
Minden oly nagyon színes. Van, aki ezért él, van, aki belehal.
Ön hová tartozik?
Mi van, ha
isteni a barnarizs, de nekem jó a fehér is?
Mi van, ha
a mákos tészta jobb, mint a sajtos?
Gondoltak már úgy a szeretetre, hogy az egy cenzúrált kívánságlista?
Ha van fehér rizs, a fiú egy jót ehetett volna.
Ha van fehér rizs, lehet, hogy egyszer ráun, és kipróbálja a barnát is.
Lehet? Lehet!
Emberség minden, ami az emberség határain belül variálható.
Akkor építsük fel a kerítést és élvezzük a választást!
Aztán lesz mit rakni az asztalra és lesz kivel élvezni a lakomát!
Ámen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.