Tartsd a gyeplőt! avagy Érezd jól magad!
Biztos Önök is úgy vannak ezzel, mint én.
Jó párszor hallották már, nem?
… hogy hát, nem lehet tudni…
Lehet tudni, hogy
mit hoz a sors?
mit hoznak a választások?
a házasságom működni fog?
ki lesz a gyerekből?
fog esni az eső?
Vagy nem?
Ki tudja …
Az egész csak egy hazárdjáték. Jobb, mint az orosz rulett!
Én is ezt hittem. Sokáig.
A bizonytalanságnak, az elhatározás-képtelenségnek még a gondolata is keserű.
Gyűlölöm a bizonytalanságot, akarom tudni, mit szükséges tudnom.
Szeretem tudni, mit nem kell tudnom.
Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget.
Lehet megélni napjainkat úgy, mint egy rozoga csónak a bús tenger kíméletlen hullámai közt.
Hánykolódva, részegen.
A csónaknak semmi fölött nincs uralma.
Igen, sokáig elhittem ezt.
Nem is éreztem jól magam.
Tudják, mire vágytam leginkább?
Egyszerűen JÓL, igen, J Ó L akartam érezni magam.
Józan-jól.
Őszintén vágytam erre.
Őszintén akartam.
Nagyon nehéz ám kis csónakban kíméletlen hullámok közt evezni.
És hinni, hogy van, ahol nincsenek hullámok.
Nagyon nehéz ám az embernek szembefordulni önmagával!
De egyszer már józan-jól akartam érezni magam.
Ehhez pedig ki kell innen evezni.
Megragadtam csónakom képzeletbeli gyeplőjét.
Én akartam irányítani!
Gyűlöltem már azokat a kiszámíthatatlan hullámokat.
Folyton ellepték csónakom.
Először is gyakoroltam, mert nem sikerült könnyedén.
( Ne higgye el az „akarom, nekem jár” reklámokat! )
Aztán tovább gyakoroltam.
Nem csak tegnap, ma is gyakoroltam.
Aztán már hittel gyakoroltam.
Hittel és egyre mélyebb békével gyakoroltam.
Addig gyakoroltam, míg békém nagyobb lett, mint hullámaim.
Persze, van az úgy, hogy újra ellepnek minket.
Akkor tovább gyakorlok, mert minden nap tovább juthatok.
Józan-jól élni minden nap lehet.
Minden nap gyakorolhatok.
Minden nap az enyém lehet.
Ma már nem kell hánykolódva, részegen, mert jobb józan-jól, józanul.
Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget.
Köszönöm, ma jól vagyok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.