Tolerancia
az elveszett generációhoz
Tudom kik ők, én is az vagyok
Az elveszett generáció
Sóhajtás vagyunk.
Törődés, figyelés, családi kapcsolat?
Megértés, fejlődés, érzelmek illata?
Sóhajtás vagyunk.
Szorongás árnyában félünk
Mernénk merni, de még nem merünk
Mernénk szeretni, de még nem tudunk.
Ha utat mutattok, ha vezettek, mikor
Értünk hisztek is, mikor még nem hiszünk
Lehet, sóhajunk dallamra kap.
Céltévesztésben hánykolódva, erő nélkül
Keressük, keresünk téged, magamat
Biztos szálak nélkül lebegve torzulunk.
Érzelmek hínárjában mérgezve részegen
Néha merve, keresve, óhajtva
Kezemet látod kidugva.
Akkor légy ott, ragadd, ragadd meg árnyamat,
Míg erődbe simulva árnyaim látszanak
És ne menj el, míg tápászkodva
Keresem szemedet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.