Remény
Ha választhatnék Voltaire lenne a keresztapám, Ady a szomszédom, George Washington a tanárom, Gandhi a lelkészem és Széchenyi a barátom. Ha választhatnék.
Azonban csak remélhetek. Oh, remény! De mit reméljek? Hogy valamelyikőjük feltámad és minden szépen összerendeződik? Pont úgy, ahogy én szeretném? Mert bármennyire is remélem, itt és most Széchenyi nem lehet a barátom és legnagyobb sajnálatomra Gandhi sem lehet a lelki tanítóm. De akkor nincs remény?
Nem lehetek biztos abban, hogy a dolgok pontosan úgy fognak összerendeződni, ahogy akarom, sőt, ahogy remélem. A remény annak bizonyossága, hogy a dolgok pontosan úgy fognak összerendeződni, ahogy nekem a legjobb. Az ember azonban sokszor nem tudja, vagy nem tudja előre, hogy neki mi a legjobb. Mi tehát a remény? Cél vagy célbaérés? Választanunk kell!
Jó házasságot reméltem magamnak, de a válás mérföldkövéig sodródtunk. Nagyon rossz volt ott. Nem ezt reméltem. De aztán tovább reméltünk, javítottunk magunkon, tisztultunk. Ma boldogok vagyunk együtt és tovább boldogulva remélünk ezen az úton.
A remény: akarás. Egy emberfeletti mindennapos vállalkozás! Nem, nem azért emberfeletti, mert fel akarom támasztani Voltaire-t. Pedig micsoda beszélgetés lenne az a társalgás királyával!
A remény bátor akarás, egy határozott döntés, mert belemegyek az ismeretlenbe, és felkészülök arra, hogy jó szívvel elfogadjam, szabad akarattal felvállaljam a dolgok végkimenetelét. Ezért tud csak a bátor remélni. Ott lapul mindenki életében, de mily könnyű elmenni mellette! Azért könnyű elmenni mellette, mert remélni vakon nem lehet. Vak remény az, amikor azt hiszem, hogy csak egyféle kimenetele lehet ügyemnek. Ha pedig pontosan nem úgy alakul, ahogy én akarom -ez a hamis remény-, akkor az szokott történni, hogy az ember összeomlik, vagyis feladja. Nem kell feladni a reményt, ha nem az történik, amire vágyok. Hisz a remény képesség egy olyan hitre, mellyel remélhetem minden ember legfontosabbikát, hogy a dolgok összerendeződnek nem úgy, ahogy akarom, hanem ahogy nekem a legjobb!
A remény tehát a célbaérés felé vezető út, ahol lépésről lépésre hasznosak lehetünk. Megvalósul legtitkosabb vágyunk: célba ér életünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.