Huszonnégy Órás Napló

Az év legmelegebb napja van. Az ég kékje is megkopott, a fent ma összeér a földdel. 

Három fiú, mintha rokonok lennének. Együtt lihegik a hőséget, arról nem is szólva, hogy ma nem csak szombat, de ünnepnap is van. Esküvő készül. A zsákutcában forró csend. Mintha semmi nem történne.

- Hé, neked nem kell boltba menned Rózsikának? – szisszen fel Putyi.

- Jaj, de! Már odaadta a bevásárló cetlit! – borult ki Mákos.

- Muti! – kérte el Putyi. Vaníliás pudingpor, tej, nedvszívó betét – a cetli tartalma.  

- Mi az a nedvszívó betét?

- Nem tudom, én is kérdeztem! Majd a boltban megmondják! - a nap heve már fel is szívta őket.

Elszámoltak Rózsikával és leültek a háza előtti míves padra. A pad többet ér, mint a háza, mondogatja mindig Mákos anyukája. Népművész fia faragta anyukának ajándékba, de a három muskétás használja. Egyetlen feltétele van: Rózsikát nem lehet nénizni! Hiába múlt el hetven. Ha valaki véletlenül lenénizi, el kell viselnie krákogó férfihangját: „ Engem ne nénizzen senki, elég az öregség magába’!”

Szóval a három muskétás, Oszi, Putyi és Mákos csendben bámulják a szemközti kisházat. Ott lakik Mákos. A zsákutcás utolsó házban nagy a zsibongás. Menyasszony jelenik meg az ajtóban:  - Mákos, azonnal gyere átöltözni! –ordít gondterhelten. De alig hallani kérését a zúgástól. Egy ismeretlen autó jelenik meg, amolyan hajóméret. Csillogó hajú férfi száll ki belőle és addig megy, míg átad valamit a menyasszonynak, aki elájul, bele az ismeretlen karjába. Az egyetlen barátnő Juditka feltűnik, átveszi az ájultat. A hirtelen csendet a férfi kopogós cipője oldja, de mielőtt elkapnák a grabancát, csikorgó tolatásban távozik a zsákutcából.

 A fiúk a míves padról mozizzák az egészet,  - Holnap mesélsz! –ígértetik meg Mákossal.

- Gyuszi lemondta az esküvőt. Anya sírt és káromkodott. Szisszenni se mertem. - meséli Mákos kimerülve.

- Megtudtad mi történt?  - tér rá Putyi a lényegre.

- Csak ma reggel tudtam kihúzni Juditkából. Gyuszi gyáván meghátrált. Még sem akar nősülni.

Putyi, Oszi és Mákos, ha csak tehetik, együtt vannak, tíz évesek. Sok problémát megoldottak már együtt. Egyszer télen hógolyóztak, tudják a míves padnál, amikor is látták, hogy a sarkon egy nőről lekapják táskáját. A nő sikított ijedtében és berohant a zsákutcába, mert látta a hógolyózó alakokat. A zsákutca ugyanis jól ki van világítva, mint egy sportcsarnok. Rózsika fia intézte, hogy anyuka nehogy elessen. Rózsika szerint mindent elintéz, csak látogatni ne kelljen.

Hát így esett, hogy a nő berohant a zsákutcába segítségért, de mikor látta, hogy Putyiék csak gyerekek, hát, a hóba hullt és sírva fakadt.  Más sem kellett Putyinak, aki szerette a hadviselést: ráparancsolt a másik kettőre és máris a tettes után eredtek.  El is kapták a fiút, aki nem rég járta ki az általánost. Hú, de büszkék voltak magukra! Még a helyi tévé is bemutatta őket. Gyuszi volt a riporter. Mákoséknál adták a riportot. Ekkor jöttek össze: Gyuszi és Mákos anyukája.

Putyi ítéletet hirdet: Gyáva féreg!

- Na, de mi van, ha most nincs igazad? – dobja be óvatosan Oszi a közösbe.

- Már megint kezded? – Putyi mérgelődik, mert Oszi szíve aranyból van mindig.

- Mi van, ha tényleg fél és nem mer megnősülni? - folytatja Oszi.  Nem gyáva, csak fél. Nem tudom mi a különbség, de majd megkérdezem hittanórán.

- Engem nem érdekel a hittanórád! –Mákos elszántan bólogat maga elé. Én ennek utána fogok járni! Ha jöttök, ha nem!

- Jó! Járjunk utána Gyuszinak! – mondja Putyi és a különös vibrálás már ott is van a levegőben. Most az történik, ami ilyenkor szokott: jobb kéz középre és csattan a kiáltás: Hagyma! Kolbász! Kenyér!

Mindhárman utálják ugyanis az édességet. Szüleik nem is cibálják őket holmi cukrászdába, hanem hetente egyszer valamelyikőjük vendégül látja a többit hagymás-kolbászos kenyérre: Putyi, Oszi és Mákos kedvencére.

Amúgy nem nehéz megtalálni Gyuszit, mert minden este híreket olvas a helyi tévében. Szombat óta sem Juditka, sem Mákos a tévét nem meri még bekapcsolni sem. Eleget hallgatták anya siránkozását, aki annyit káromkodott, hogy Mákos fülét mintha már kaparná a csúnya szó.

Egyszer, de csak egyetlen egyszer Gyuszi elvitte magával Mákost bevásárolni. Előtte hazaugrottak Gyuszihoz. Mákos emlékszik egy sárga házra.

Így másnap kerékpárral átmentek a városon, azonban nem találták meg a házat. Az utcát sem. Mákos tudta, jó környéken járnak, valahol a közelben vannak. Mégsem találták meg az ismerős utcában az ismerős házat. A gyermeki expedíció sikertelennek bizonyult, de ebben a korban az ember még nem fárad el oly könnyen.

A gyermek még megy, egészen addig, amíg nem talál. A gyermek még bízik, ezért tovább keres. A felnőtt inkább feladja, nehogy újabb kudarc érje. Inkább válunk, mint változtatunk. A felnőtt a „csak ismerőst” barátnak mondja. De nem kell idő a barátságnak? Ismerőshöz férjhez menni?

Expedíció a házasságba, mely kísérlet marad csupán, de egy gyermeki expedíció? Na, kérem, az nem vallhat kudarcot!

Valami mást kell kitalálniuk, így rövid tanácskozás után újra indulnak, mert tudja Kedves Olvasó, tíz évesen az ember még tovább megy, tovább keres.  Tanítás után ebéd nélkül, hogy időt nyerjenek, indulnak Gyuszihoz a tévébe. De jóelőtte Mákossal százszor begyakorolják a mondatot: „ Kérjen bocsánatot anyától!”

Ha Mákos hangja nem volt elég szigorú, újra kellett mondania: „Kérjen bocsánatot anyától!”

- Ne ilyen gyáván! – szólt Putyi  jóérzékű rendezői hangsúlyban.

- Nem vagyok gyáva, csak félek – fésülte érzelmeit Mákos.

Az első, akivel találkoznak a portás, mert ma mindenhová portáson át vezet az út. Putyi a legmagasabb közülük, de ő is alig éri fel a bejárati ablakot. Mákos és Oszi körbefonják hadvezérüket, ők azok akik bár nem beszélnek, de szemükkel tanácsolnak. Csakhamar kiderül, hogy ilyen, hogy Gyuszi, ilyen nincs!

A tévésbemondógyuszi! – hadarja Putyi, aki gyűlöli a bonyolítást.

Portás úr nem érti. Oszi súg, hogy bár Nevenincs a Gyuszi, de van rajta sál. Van, amikor kettő is! A sál meggyőzte a portást, aki már telefonált is.

Jön! - csak ennyit mondott.

A perces várakozás soknak tűnt, mindhárman féltek. Nem gyávák, de féltek.

A lift csilingelt, amikor egy sárga sál feltűnt. Ahogy közeledett, látták, hogy ez Gyuszi, tényleg a Gyuszi.  A száznyolcvanhárom centis férfi jött, mint egy Góliát.

- Hát ti? Mit kerestek itt? – döbbent hangja mintha eldöntötte volna a menetet.

Pár másodperc és Putyi megszólalt, de csak azért, mert két szempár pontosan ezt követelte tőle és mondta: Azért jöttünk, mert Mákos mondani szeretne valamit!

- Hm, grmm. Kérjen bocsánatot anyától! – hangja remegett. 

A másik két szempár nem helyeselte ezt a hozzáállást, még egyszer meg kellett próbálnia.

- Kérjen     bocsánatot   anyától! – és a két szempár helyeslően bólintott.

Gyuszi ekkor már nem akart velük kiabálni. Mindent megértett. Az épülettel szembeni parkba hívta a bátor expedíció tagjait. Elmesélte saját történetét, hogy félt. Annyira félt, hogy egy barátját küldte el azon a különös szombati ünnepnapon. Gyáva voltam és féltem is – vallotta. Ezért maradt el az esküvő. Ne gondoljátok, hogy ezt annyiban hagyom! El fogok menni és bocsánatot fogok kérni. Csak ma még nem tudok. De ezt nem mondjátok el senkinek, ugye? – kérlel csendben egy szelíd Góliát.

 A három fiú hazáig csendben ballagott. Talán kezdik érteni, mi is történt szombaton.

Hittanórán eszükbe jut, el sem tudnák felejteni, hogy tudakozódni valójuk van. Putyi kezdi, mert ki más kezdené és belevág a közepébe. Beszél Mákos anyukájáról, aki csak sírt és káromkodott. Aztán Oszi is bekapcsolódott, elmondta, hogy Gyuszi gyáva, félős és szomorú is volt a szombat miatt. Most kinek van igaza? – tudakolták a fő kérdést mindahányan.

Péter bácsi szerint az életben nem csak bocsánatot kérünk, hanem meg is bocsátunk. A félelem még nem gyávaság. Ha félsz, félsz és csak félsz, akkor nem lesz erőd bocsánatot kérni, sem bocsánatot adni. Így lesz belőled gyáva ember. A gyávaság egy jellemvonás, a félelem pedig egy érzés, amin lehet változtatni és jó vége lesz. Péter bácsi kezdte magát beleélni, fejénél is nagyobb bajuszát peckelve a mini hittanórán –hogy izgalmát leplezze, székén billegve-  tanítványai lelkére kötötte: Segítsetek Gyuszinak! Segítsetek Gyuszinak és nem lesz gyáva! Segítsetek neki, hogy anyával találkozhasson!  Ezt azért mondta, mert szerinte mi emberek nem szolgáltathatunk igazságot, hanem érvényesíthetjük az igazságot.

Szombaton – ez anya pihenőnapja- a míves pad előtti zsákutcás ház apró ajtóban négy férfi áll. Egy szelíd Góliát, akinek dárda helyett csokor izzad kezében, a beszélő szájú Putyi, az aranyszívű Oszi és minden idők legizgalmasabb expedíciójának bátor tagja Mákos.

Egy Anya jelenik meg az ajtóban, Mákos már mellé is pattan és csimpaszkodik:  Anya!  Gyuszi szeretne mondani valamit!

- Ne haragudj, kérlek! Nem te vagy a hibás -érződött, hogy nem könnyű most beszélnie.

Így esett, hogy a gyávaság tovatűnt a kis zsákutcás ajtóban, a félelem is múlt lassan, ahogy délután végre közösen lihegik a hőséget.Végül Gyuszi is beszállt a házi cukrászdába, minden hónap első hetében nála vannak a fiúk. Az asztal ekkor dugig megterítve és rajta: Hagyma, kolbász, kenyér!